A döntőképesség fejlesztése nem kizárólag a vezető pozícióban lévők számára fontos. A döntésképtelenség az egyik legmeghatározóbb gátja a hatékonyságnak. A döntésképesség tudatos odafigyeléssel és kitartó gyakorlással fejleszthető.
A döntéshelyzet felismerése
Nem mindenki képes a döntéshelyzetek felismerésére. A mindennapjaink során számtalanszor hozunk döntést. Sokszor nem is tudatosodik számunkra, hogy épp választás vagy döntés elé kerültünk, hanem ösztönösen tesszük, amit jónak látunk. Igent vagy nemet mondunk valamire, és már lépünk is tovább. Nem jó azonban, ha minden döntésünket rutinszerűen hozzuk meg, mert ez azt jelenti, hogy a jelentősebb döntéseinknek nem szentelünk több figyelmet, mint a jelentéktelenebbeknek. Ugyanez igaz a másik végletre is. Ha az apróbb döntéseinket is a lehető legnagyobb körültekintéssel hozzuk meg, hamarosan időzavarba kerülünk. Rangsorolnunk kell tehát az eldöntendő vagy megválaszolandó kérdéseinket, és eszerint fektetni beléjük időt és energiát.
Időben dönteni
Ha késlekedünk a döntéshozással, előfordulhat, hogy a megoldandó probléma aktualitását veszti és az energia befektetésünk kárba vész. Ennél is nagyobb probléma, ha elmulasztunk időben igent mondani egy vonzó lehetőségre vagy nemet egy kétes kimenetelű dologra.
A meg nem hozott döntést követően gyakran frusztrációt, megbánást vagy csalódottságot érezhetünk.
A döntéshozás gátjai
Érdemes elgondolkodnunk azon, hogy mi okozza a döntésképtelenségünket. Önvizsgálatot tartani és felismerni a hezitálásunkhoz kapcsolódó érzéseket. Tegyük fel magunknak a kérdést, hogy mi okozza az egyhelyben toporgásunkat és próbáljunk meg úrrá lenne ezeken a gátló tényezőkön.
Szorongás
A döntéshozást leggyakrabban a döntéshelyzetben érzett szorongás gátolja meg. A félelem attól, hogy rossz megoldást választhatunk és ezzel jóvátehetetlen hibát vétünk. A szorongásunk gyökere a maximalizmusunk lehet. Ha nem engedhetjük meg magunknak a legapróbb hiba lehetőségét sem, a döntéseinket súlyosnak és visszafordíthatatlannak érezzük. A velük járó felelősség felvállalásától tartózkodni kívánunk, így döntésünket addig halogatjuk, míg aktualitását veszti a probléma.
Önigazolás
A meg nem hozott döntések nyomán érzett frusztrációnkat gyakran az önigazolás eszközével szeretnénk utólag felvállalhatóvá tenni önmagunk és a külvilág számára. Ez a módszer megkímél minket az önképünk csorbulásától és megkönnyíti a veszteség feldolgozását, de nem segít minket abban, hogy legközelebb ne essünk ugyanebbe a csapdába.
Hosszú távon jobban járnánk, ha felvállalnánk a problémával való szembenézést, és megpróbálnánk megfejteni, hogy miért nem ismertük fel a döntéshelyzetet és hoztuk meg a döntésünket a kellő időben.
A lényeglátás hiánya
Ha nem tudjuk megkülönböztetni egymástól a fontos és a kevésbé fontos kérdéseket, elveszünk a részletekben. Nem látjuk az összefüggéseket, mert figyelmünket lekötik a részletkérdések. Minél mélyebbre ássuk ilyenkor magunkat a részprobléma megoldásába, annál távolabb kerülünk a lényegtől.
Ha azon vesszük észre magunkat, hogy már régóta egyhelyben topongunk, nézőpont váltásra lenne szükségünk. Megállni egy pillanatra, és kívülről szemlélni a helyzetünket. Elgondolkodni azon, hogy miért nem tudunk továbblépni, és megfejteni, hogy miért foglalnak le minket a döntés jelentéktelenebb aspektusai.
Kálmán Judit, pszichológus – Online és személyes pszichológiai tanácsadás – döntéstámogatás
Telefonszám:+36 70 254 5482
E-mail cím: info@pszichologustanacsado.hu
Cím: Budapest, 11. kerület, Gazdagrét, Frankhegy utca 9.
0 Comments
2 Pingbacks